Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társadalmi- gazdasági hátrányokról a skizofréniában szenvedők szemszögéből

2008.07.14

Ez a kutatás egyedülálló egyrészt, mert ez az első alkalom, hogy magát a beteget kérdezték, másrészt mert ugyan a TÁRKI volt a kutatást végző cég, de az effektív kikérdezést a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ( www.pef.hu ) aktivistái végezték, és úgy gondolják, így nyíltabb, őszintébb válaszokat kaptak.  Kép


Harangozó Judit pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichotherápiás Klinikájának adjunktusa értékelte a kutatást. Elmondta, bebizonyosodott, hogy a betegszervezet aktivistái fantasztikus munkára képesek. Lévén, többségük sorstárs, így motiváltak voltak abban, hogy betegtársaik elmondhassák véleményüket. Kiderült, a skizofrén betegek nagyon reálisan látják helyzetüket, reálisabban, mint amennyire feltételezték. Ez a 200 fő azonban nem tekinthető reprezentatív mintának, ugyanis a legrosszabb állapotú betegek közül kevesen szólaltak meg.

Becslések szerint a lakosság 1 százalékát sújtja ez a pszichiátriai betegség. A betegeknek alig fele gondozott, tehát sokan élnek közöttünk olyanok, akikről életük folyamán ki sem derül az, hogy ebben a betegségben szenvednek. A skizofrén betegek egy része, mintegy 3200-3400 fő pszichiátriai szociális otthonokban él. Közülük került ki a válaszadók 35 százaléka.

A skizofrénia az egyik legköltségesebb betegség. A szakember elmondta, egy 1995-ben készült felmerés szerint a skizofrénia éves költsége 25.6 milliárd forint volt, ma 30 milliárd felett lehet ez az összeg, de pontos adatokat nem tudunk. Erre a betegségre költjük az egészségügyi költségvetés 1.9 százalékát. Ugyanakkor a kutatásból kiderül, hogy ez a társadalmi áldozat nem eredményez elégedettséget a betegek körében. A megkérdezett betegek 47 százaléka nőtlen illetve hajadon, tehát nem tudott saját családot alapítani. Nagyon sokan élnek közülük a szüleikkel. 22 százalékuknak van saját családja, és ebben a mintában 37 százalék szociális otthonban élő beteg volt. A skizofrének 57 százalékának nincs gyermeke.  Kép



Mi lenne egy beteg három kívánsága? A legtöbben az egészséget, a teljes gyógyulást mondták legfőbb céljuknak, de nagyon sokan a párkapcsolat, a család, a jobb jövedelem és a rendszeres munka mellett döntenének inkább. Csak egy- két olyan válasz akadt, amely bizarrnak tűnhet: például, szűnjön meg a környezetszennyezés.

Milyen kezelést kap és milyet választana a jövőben? Gyógyszeres kezelésben a vizsgált csoport gyakorlatilag minden tagja részesült, és 77 százalék fogadja el, hogy erre a jövőben is szüksége van. Ez meglehetősen jó arány, általában rosszabbakat tételezünk fel a betegek együttműködési készségéről. Egyéb adatokból is kitűnik, elégedettek a gyógyszeres kezeléssel, átlagosan jó (4) jeggyel osztályozták azt. Elektrosokkban 35 százalékuk részesült, és mindössze 1 százalék az, aki a jövőben ezt el tudná fogadni. Pszichotherápiában 43 százalékuk részesült és 55 százalék fogadná el azt a jövőben is. Mindössze 39 százalék tekinti úgy, hogy részesült rehabilitációban, viszont 78 százalék igényelné azt.    Kép  

Kitől kapja a legtöbb segítséget? Itt azt látjuk, hogy a háziorvosok alig vesznek részt a betegek gondozásában, ezzel szemben a pszichiátereket tekintik a legfontosabb segítőnek. A nővéreket elsősorban a szociális otthonban élők jelölték meg, mint legfontosabb támaszukat.

Milyen ellátási formát vett, illetve venne igénybe? A kórházi fekvőbeteg ellátás és a kórházi ambulancia nem túl népszerű. Nagyon sokan járnak pszichiátriai gondozóba. Van néhány terület, amit jóval többen vennének igénybe. Ilyennek minősítették a nappali klubot, a védett munkahelyet, a házi gondozást, a védett lakhatást. Ezek azok a rehabilitációt szolgáló közösségi ellátási formák, amelyek leginkább hiányoznak. A válaszadók többsége igényt tartana ilyen fajta ellátásra, anélkül persze, hogy tapasztalata lenne róla.

Összefoglalva: a betegek legfontosabb célja a gyógyulás, pontosan észlelik a jelenlegi ellátásuk előnyeit és hátrányait. A pszichiátriai betegeknek - érhető módon - a jelenleg elérhetőnél nagyobb igényük van rehabilitációra és közösségi gondozásra.

Szabó Lajos, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanára a kutatás eredményeit a szociális ellátás szemszögéből értékelte. A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy amíg az aktív kezelési fázisokban a biológiai kezelések nagyon hatékonyak, addig a betegek magukra maradnak, amint kikerülnek az egészségügy rendszeréből. A krónikus pszichiátriai betegek szociális ellátásában nehézséget okoz, hogy többnyire bonyolult, gyakran változó életfeltételekkel rendelkeznek. Az ellátási rendszer hiánya miatt többnyire magukra maradnak, nagyon gyakran elvesztik családi, baráti kapcsolataikat. Jellemző, hogy elszegényednek, munkaképtelenek lesznek, miközben már tapasztalhatták, hogy a társadalom visszafogadó készsége igen alacsony.  Kép  

A pszichiátriai gondozó hálózat próbál területi gondozást nyújtani, de ez a gondozás elsősorban a beteg állapotának monitorizálására, a fenntartó gyógyszeres kezelések biztosítására szolgál, viszonylag szerény pszichotherápiás és szociotherápiás kapacitással a háta mögött. Ebben a helyzetben azok a betegek, akik hosszú távú életviteli támogatásra szorulnának, elszegényednek, szociálisan izolálódnak. Nem tudnak olyan irányú támogatást, segítséget kapni, amely életminőségük megőrzésének lehetőségét kínálná fel. A kutatás kimutatta, hogy jelenleg a kórházi ellátás javára finanszírozási túlsúly mutatható ki, miközben a területi ellátási rendszerek rendkívül alulfinanszírozottak. Ez bizonytalan helyzetet teremt a pszichiátriai gondozó hálózat számára, éppen akkor, amikor az egész intézményi és szakmai kultúrának át kellene alakulnia. Ez azt jelenti, hogy új szakmáknak kellene megjelenniük a területi ellátásban.

Ha arra gondolunk, hogy a krónikus pszichiátriai betegek egyik legnagyobb nehézsége a társadalmi visszailleszkedés, akkor nyílvánvaló, hogy a szociális reformra lenne szükség. Ma még szociális munkásokat csak elvétve lehet találni az egészségügyi és a pszichiátriai ellátó rendszerben, pedig ők lehetnének a pszichiátriai betegek szociális ellátásának egyik pillére. A másik pillére egy a mainál korszerűbb gondozási rendszer, amelyben az egészségügyi és szociális ellátások integráltan, egymáshoz illeszkedve működnének. Ehhez olyan pszichiátriai szakdolgozók szükségesek, akik képesek az egészségügyi ellátási feladatok ellátása mellett a szociális segítő szakmákkal való együttműködésre. Világos tehát, hogy a területi ellátásban szakmai- intézményi- kultúra váltásnak kell létrejönni ahhoz, hogy a mainál hatékonyabb ellátás létrejöjjön.Kép   
A pszichiátriai betegek egy jelentős hányada keres segítséget, megjelennek a szociális otthonokban, idősek otthonaiban. Erre a szociális intézmények egyáltalán nincsenek felkészülve. Az elmúlt év végén módosították a szociális törvényt. Feladatként tűzték ki a szociális ellátó rendszer számára a krónikus pszichiátriai betegek nappali ellátásának, átmeneti szállásainak, védett munkahelyeinek és reszocializációs programjainak a létrehozását. A nehézség abban jelentkezik, hogy ennek nincs meg szakmai fedezete, nincs egy olyan szakember gárda, amely ezt végre tudná hajtani. Másrészt nem létezik párbeszéd az egészségügyi tárca és a szociális tárca között a közösen felépített integrált ellátásról. Félő, hogy ebben a helyzetben az ellátási kultúra európai mértékkel is jelentős változtatása helyett a krónikus pszichiátriai betegek ellátása átcsúszik az erre fel nem készített szociális szférába. 

 

 

 

Kép

 

 

Forrás:   MOK  www.mok.hu

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

2030.Érd, Aradi u.62/4

(Majorné Dúl Éva, 2011.10.12 07:16)

Ismeretle tettes ellen feljelentést teszek, skizofrén vád miatt.

2030.Érd Aradi u.62/4

(Majorné Dúl Éva, 2010.10.08 09:07)

schizoaffektiv zavar depressziós típusában+ személyiségzavarban szenvedek.
Védett munkahely létezik-e?
Mivel gyermekeim számára teher a betegségem, van-e lehetőségem ingyen benntfekvéses ellátásra?
Köszönöm a választ.

7300 Komló,Nagyszántó u.17

(Mikolasek Orsolya, 2010.01.31 19:18)

A cikkel teljesen egyetértek!25 éves korom óta vagyok beteg és 20 évet dolgoztam egészségügyben.A kórházi tapasztalataim siralmasak.Az egyetlen amire képesek,az a gyógyszer beállítása,ez is keserves folyamat,néha erőszakkal!A szakrendelésen csak a gyógyszert írják fel,akut esetben kórházba utalnak,ez minden.Ha valaki rokkantnyugdíjas lesz,végleg ellehetetlenül,elmagányosodik.Párkapcsolatot létesíteni,munkát találni katasztrofálisan nehéz.Valóban nagy szükség lenne segítségre,a betegek megmaradt képességei szerinti foglalkoztatásra,védett munkahelyre és szociális munkásokra,hogy a betegek ne társadalmilag kirekesztve,megbélyegezve és elutasítva,elszegényedve és ennek következtében leépülve szenvedjék végig az életüket.A betegség megelőzhető lenne, sok esetben ugyanis külső körülmények hatására fejlődik ki!Megelőzés nincs!Látok olyan beteget,aki a napja részét azzal tölti,hogy az utcán kóvályog egyedül.